Miért választanak valakit?

Miért pont azt a valakit?

Miért pont Ő és miért van és nincs egyetemes megoldás, személy vagy problémaspecifikus, állandó érvényű törvény erre?

Miért nem jó mindenkinek ugyanaz a valaki és miért nem is kell, hogy jó legyen.

🍂

Szép őszi délelőtt volt, az épület előtt parkolt a nagy fehér autójával.

Messziről láttam, hogy jön, így a pultnál vártam, hogy megérkezzen.

Kissé óvakodva, de határozottan lépett be az üveg ajtón.

Megláttam, és nem tudtam visszatartani, megszólaltam,

"Jó napot, maga: Bodrogi Gyula!!!"

Nem kérdeztem.

Állítottam.

Hirtelen kedves mosolyban oldódott fel, bátrabb lett és a pulthoz lépett.

"Köszönöm a bókot, nem én vagyok, de amikor felismernek, akkor mindig érzem: "otthon vagyok.""

Pedig egy az egyben úgy nézett ki, amikor megszólalt akkor viszont tényleg nem volt SÜSÜ hangja.

Így ismerkedtem meg a bácsival, aki a lányának nyitott szendvicsezőt a Váci utcában.

🥪

Órákig válogatott pár ártartót, gondosan kikérdezte, melyik mire való.

Elmesélte az egész bolt nyitást, elmondta mit és miért úgy terveztek, ahogyan.

Örömmel vitte a csomagot, és ígérte, jönni fog még.

Nem telt el két hét.

Jött.

Határozottabb és bátrabb volt, kedves, urias.

(Még azokról az időkről beszélek, amikor azért nyíltak üzletek, mert az emberek profit és vállalkozás alapon működtetek cégeket, vagyis 2013-ban).

Válogatott pár alkatrészt a korábban vásároltakhoz, és örült. Beszélgettünk, elment.

Egy hét sem telt bele, sárga taxi áll meg az üveg ajtó előtt.

Bodrogi Gyula bácsi (hasonmása) száll ki a taxiból.

Napsütéses nap volt, és meleg.

Bejön.

Régi ismerősként, mintha haza jönne, "Képzelje el Dórika"- mondja, "mi történt"

"Na" mondom "mi?? Ne kíméljen".

"Tankoltam.

A lányom kocsijával vagyok.

Itt a sarki benzinkúton (BAH, mint sarok) , hogy visszafele már ne kelljen megállnom." mondja.

"És....dízel helyett benzint sikerült tankolnom....mert azt hittem a sajátomba tankolok...."

"Ooooo, az nem jó...." mondom neki, "Na jöjjön, igyon egy kávét".

☕

Leült, várt, taxival jött a benzinkúttól, amúgy is ide tartott hozzánk. Vizet is ivott.

És várta, hogy a lánya kocsijából lecseréljék a tévesen tankolt üzemanyagot....

Haragudott magára, órákat várt aznap, maga elé meredten várta, hogy hívják, nem beszélgetett, nem akart zavarni a munkában.

Nem sokára hívták és ment a kocsiért.

Köszönetet mondott.

Elsietett.

🌿

Nem telt el két hét sem, nagy dobozzal a kezében érkezett.

Széles mosollyal: szendvicsekkel.

Kedves volt, de nem valamiért, HANEM csak úgy...magától, ...azt mondta , hogy "otthon érezte magát", köszöni szépen.

Ahol az emberség megmutatkozik, bárhol lehet, bármilyen helyzetben, de erőltetni nem lehet.

Vagy van vagy nincs.

Valakit vagy megbecsülnek, vagy nem.

Vagy elismernek, vagy nem.....

❤️

Nem kell sok, egy jó szó....mondták nekem.

És igen, sokan kimondták: köszönik a jó szót, ami sem érdeket sem sajnálatot nem közvetített, csak megállította a pillanatot.

A szendvicsező működött, Bodrogi Gyula bácsi hasonmása nem jött többet, de jöttek mások....

nem azok akik sokat hagytak ott, nem azok, akik hencegtek, nem azok, akik ajánlatot tettek nekem...

hanem akik csak úgy, engem választottak.

A jó szónak nincs ára, olykor szendvics, olykor kávé, olykor egy doboz Toffifee olykor elismerő szavak, vagy őszinteség.

🍂

De hiányzott nagyon, az elmúlt években, amikor mindenki csinálta a maradék semmit, amiből így vagy úgy megélt, érdek, kapcsolat....félelem, vagy hit a túlélésben....már én sem tudom.

De várom az igazi gazdaságot...amikor megint azért kelünk fel, mert értelme van jó szót szólni.

Tenni.

Sikereket elérni.

Nem másokért és nem azért, hogy mindenáron válasszon valaki vagy mindenki.

Csak úgy, maga magáért az érzésért.....

minden másra ott a MasterCard.

Rataj Dóra

info@pedot.org